::
 

JACQUES ROUGERIE published in DESIGN ROOM ° WATER ISSUE ° INTERVIEW + PHOTO ZOLTAN

 
 

DESIGN ROOM

2005 WATER ISSUE AUGUST

JACQUES ROUGERIE ARCHITECT º Paris

ARCHITECTURE







interview + photos by ZOLTAN+ Paris  San Francisco














A lebegö kávé és a halak

Beszélgetés JACQUES ROUGERIE vizalatti épitésszel 









A hatvanéves épitész nemrégiben ujitotta fel Szajna parti hajóját. Az óriási vastest fekete, az enteriör minimalista. A vizen ritka ez a letisztult luxus. A vízalatti világ iránti rajongásához hüen, itt él és dolgozik, ezen a rendhagyo, 40 méter hosszu hajón, egy építészekböl, desigerekböl, mérnökökböl és biológusokból álló csapattal. Legutolsó munkájáról kérdezem, a „SeaOrbiter” vertikális hajóról. Közben kiderül, hogy Jacques humanista.


Szép idö van. Allok a tengerben, azon a keskeny csíkon, ahol a víz a homokpartra ér. A víz idönként a lábamhoz ér, figyelem a csendet. Nem messze tölem elhalad egy elefánt. Mi sem természetesebb. Néhány kis fekete gyermek között egy öt év körüli szöke játszik, majd elszalad mellettem és valahol messzebb a tengerre ereszti elsö papírhajóit.


Az Elefántcsontparton nött fel, bálnák és lagúnák között. A kis Jacques tízéves, amikor családja végleg visszatér Franciaországba. Képzelete határtalan, és a hosszú hajóutak, amikor évente egyszer szüleivel együtt hajóra szállt  Bordeaux vagy Marseille felé, még élénkebbé varázsolják álmait. Kettös életet él, az álom és a valóság között, ahol egyre észrevétlenebb a határ.  Este Scott-tal és Andersen-nel àlmodik a feléje úszó halak társaságában.


Párizs, reggel fél tíz. Elhagyom a Concorde téren a Crillon szálló finom eleganciáját. Néhány méterrel a tértöl, egy hajón, Jacques kávéval kínál. A hajó lágyan lebeg a vízen miközben ö néhány fényképet keres elö …................





Z+
Csodálatos a napsütés itt a teraszon ... de a képeit látva már csak egy dolgot szeretnék
Már a lányát is levitte, ........... ugye ?  Mikor volt legutóljára ?

JR
Tavaly összel. Tizenegy napot töltöttem a tenger alatt Key Largo mellett, az Egyesült Államokban. De a leghosszabb idö 1992-ben volt Chaloup-nál ugyszintén Key Largo mellett. Ekkor 70 napot voltam a víz alatt.





Z+
Ez egy kiváló alkalom, hogy szívünkbe, lelkünkbe nézzünk. A sötétben, egy kabinba zárva megtudunk-e feledkezni a félelemtöl ? Milyen érzés ez ?

JR
Ilyen extrém helyzetekben nem létezik a félelem. Az ember lelkiállapota mind az ész, mind az érzékelés szintjén teljesen megváltozik. A csend beszélni kezd. Mágikus világ veszi körül az embert, de nem a szó hagyományos értelmében. Valamiféle varázslat kerít minket hatalmába, és a tengeri állatokkal is kialakul egyfajta mély összhang. Vitathatatlan, hogy pszichológiai és biológiai értelemben is nagyon erös élmény hatása alá kerülünk. Olyasmi lehet ez, mint amikor egy asztronauta az ürböl néz a Földre : egy egyedi és pótolhatatlan világ látványa.

Természetesen azt is fontos elöre tudni, ki az akivel ezt az élményt képesek vagyunk megosztani. Tökéletes bizalom kell, máskülönben az ember a saját életét - és másokét is - kockáztathatja. Tudja … több, mint harminc éve építek tengeralatti házakat és futurista hajókat, és végzek ilyen irányú kísérleteket. A bionika, amelyben a kutatásaimat végzem, az élö, természetes formák mesterséges, épített formákká alakítása és maga a technológia határozzák meg a vízalatti lakhelyek formáját. Az az álmom, hogy az emberiség visszatér a gyökereihez. Az ember egyik legmélyebb vágya, hogy a tengerben éljen: ez a vágy a legerösebb késztetések közé sorolható, azok közé, amelyek az embert az evolúció során is vezették.






Z+
Ön ma a tengeralatti építészet legismertebb alakja. Az óceán várostervezöje, költöje, aki egyetlen álmáról sem volt hajlandó soha lemondani. Cousteau ? Jules Verne ? Én nem igazán szeretem a referenciákat, magát mégis sokan hasonlítják Verne-hez. Közel áll önhöz Némo kapitány ?

JR
Én sem szeretem a referenciákat. Szerénytelen dolog lenne Verne-hez hasonlítani magam. O egy mítosz, én pedig jobban szeretem a kézzel fogható, megélhetö dolgokat. Annyit azonban bevallhatok, hogy serdülökoromban faltam a sarkvidéki kalandregényeket, az expedíciók történeteit, megfogott Verne képzeletbeli világa, aki kiválóan fejezte ki regényeiben az ember zseniális kreativitását és kalandvágyát. Késöbb pedig, egy ideig, a Calypso „vette kézbe” az életemet, illetve egy ember aki egy egész generáció számára az óceán „félistene” lett, Jacques-Yves Cousteau.

De Nemo kapitány ? Na nem ! Neki katasztrofális gondolatai voltak az emberröl. O elutasította a világot, neki leszámolnivalója volt az emberiséggel, tölem pedig az ilyesmi távol áll. Éppen ellenkezöleg, hiszek az emberben, hiszek - filozófiai értelemben - az élölények értékében és abban, hogy az ember fokozatosan minden helyzethez alkalmazkodik. Persze én is tudom, hogy semmi sem tökéletes, és hogy az ember mindennek ellenére szép kis romboló lény.

Z+
De hiszen maga humanista ! Visszahúzódó is, ugyanakkor nem egy eszme elkötelezett élharcosa.

JR
Nagyon is elkötelezett vagyok. Az ember nem maradhat közönyös a betegségekkel vagy a világban meglévö ökológiai vagy geopolitikai problémákkal kapcsolatban. És bizonyos értelemben az is politika, amit én teszek. Ma az ember sokkal eltökéltebb, mint bármikor, mégpedig több okból : rengeteg mechanizmust ismer, tudja, hogy szükség van a természeti források védelmére, megörzésére, a gazdaság megfelelö irányítására, arra, hogy tudjuk, hogyan örizzük meg bolygónk egyensúlyát. Az óceán partján fekvö és a vizet szennyezö országok mind felismerték annak a káros hatását, hogy a tengerbe, vagy a tengerhez vezetö folyókba eresztik a szennyezö anyagokat. Én a munkámban csakis úgy szeretném megélni az álmaimat, ha ezeknek az álmoknak van valóságalapja az emberi fejlödés számára.






Z+
Éljünk víz alatt az internet korában ?

JR
Azt hiszem, egy kis levegöt, egy kis könnyedséget kell adni az embereknek, anélkül, hogy megtévesztenénk öket a valósággal kapcsolatban - amit pedig tiszteletben kell tartanunk. Ha már az internetröl beszélünk : semmi kifogásom ellene, csak az a probléma, hogy az internet úgy nyújt vizuális referenciákat az embereknek, hogy közben nem hagy egy apró helyet sem saját képzeletünknek. Márpedig olyan perspektívákat, tájékozódási pontokat is adnunk kell, mint a remény vagy az álom.

Z+
Korábban azt állította, hogy az ember soha nem fog a tenger alatt lakni. Mégis folytatja vízalatti hajók és falvak építését. Nincs ebben valamiféle ellentmondás?

JR
Ellentmondás egyáltalán nincs. Igaz, hogy az emberiség soha nem tér vissza a víz alá, hiszen az ember biológiailag nincs úgy felépítve, hogy ezt megtehesse. Ezért elöbb keres megoldásokat a szárazföldi élet problémáinak kiküszöbölésére, minthogy a tenger alá vagy a Marsra meneküljön. Szóval, ha egy nap úgy döntünk, hogy a tenger alatt vagy akár egy másik bolygón folytatjuk az életünket, ezt a választást csakis a felfedezés iránti vágy, a kalandvágy fogja vezérelni : hogy megismerjük vagy - jó értelemben véve - kiaknázzuk az óceánt. Amit az egyik ember elképzel, azt a  másik megvalósítja. Ez azonban nem vonatkozik mindenkire. A választás viszont mindig mindenki számára megadatott.






Miközben mesél, Jacques körbevezet és megmutatja hajóját, amelyet nemrégiben alakított át mégpedig rendkívül igényesen. Laboratóriumi tisztaságúvá varázsolta. A test fekete, az enteriör minimalista. A vizen ritka ez a letisztult luxus. A könyvtár részhez érünk, ahol egy hatalmas átlátszó üveggömb az elválasztófal, egy 20.000 literes akvárium, amelyben egy ultrakönnyed vízalatti világ lebeg. Halak, néha még gyerekek is úszkálnak itt, a két világ között. A csigalépcsön fel visszatérünk a teck-burkolatu teraszra és folytattjuk a beszélgetést …




Z+
Jelenleg a „SeaOrbiter” projekten dolgozik, amelynek keretében ismét rendhagyó módon közelíti meg a tengeralatti világot és figyeli meg az óceánt. Ez egy vertikális hajo ?

JR
A „SeaOrbiter” egy 51 méter hosszú hajó, amelyböl  31 méter van a víz alatt, „függölegesen”. Ezzel a hajóval szeretném megvalósítani 2008-ra eddigi munkáim és tapasztalataim szintézisét. A projekten Bill Todd-dal, a Nasa „Neemo” programjának vezetöjével dolgozunk együtt.  Ez egy gigantikus méretü, két elemböl álló (az egyik többszintes, atmoszféra-nyomású, a másik normál nyomás alatt tartott) mozgó test, egy hatalmas és elegáns vonalú hajó, amellyel szeretnénk még jobban megismerni a vízalatti univerzumot és a világürt egyaránt. Asztronautákat készítenénk fel víz alatt. 18 kutató dolgozna majd a fedélzeten, hatalmas utat bejárva az óceán felszíne alatt az óceáni áramlatokban. A megfigyelés a hajóablakokon keresztül történik majd, projektorokkal világítjuk meg a vízalatti világot, robotkamerák fognak filmezni a majdnem 600 méter mélységben. A tengeralattjárókkal ellentétben, amelyek rendszeresen felemelkednek a víz felszínére, vagy az olyan óceánkutató hajóktól eltéröen, amelyek idönként vízmintát vesznek, a „SeaOrbiter” különleges motorjának köszönhetöen mi éjjel-nappal, megszakítás nélkül figyelhetjük majd a tengert.

A 25 millió eurós projekt során az óceántömeg közepén hajózunk majd, és hagyjuk magunkat sodortatni az áramlatokkal, teljesen hangtalanul, anélkül, hogy megzavarnánk az óceán világát. Mint egy, a valódi világ viselkedésvizsgálatát végzö különleges obszervatórium. Amint a vízi világba érünk, a gesztusok, a mozgás, az ergonómia az ürben megfigyelhetö dolgokhoz lesz hasonló. Egyébként minden vízben lebegö idegen tárgy vonzza a vízi állatok figyelmét és így, amerre haladunk majd, kis csoportosulások, „élet-oázisok” jelennek meg körülöttünk.

Z+
... és mit gondol a szirénekröl ?

JR
Mikröl ???  ....... maga megörült ?  Na jó ... igyon még egy kávét.








C O N T A C T S



ZOLTAN+ Paris San Francisco http://www.zoltanplus.com

DESIGN ROOM ° MARQUARD MEDIA º Budapest>http://www.marquardmedia.hu

JACQUES ROUGERIE ARCHITECT º Paris http://www.rougerie.com

3D drawing and underwater photos by ROUGERIE ARCHITECT º Paris http://www.rougerie.com





music mixed by ZOLTAN+

"When Jack met Gill " by kind permission of Etienne de Crecy

mixed in the studios of ZOLTAN+ San Francisco 2007 ©